Egy férj sirámai

Tudom, hogy az élet tele van betegségekkel, halállal,

gondokkal, bajjal, adókkal és sok-sok akadállyal.

Állom a sarat, nem törődtem soha veszéllyel,

csak eggyel nem számoltam: egy foltvarró feleséggel.

Munkából megjőve a tűzhely hideg, a szennyes vár,

öltönyöm piszkos, a tisztítóban kéne lennie már.

„Anyád nincs itt fiam? És az összes ágy fedetlen!

Tán betörők jártak itt? A feje tetején minden!”

„Mama fogta az ágyneműt és az összes lepedőt,

feldarabolta, majd varrt belőlük patchwork terítőt.”

„Mért vannak nadrágjaim négyzetekbe vágva?”

„Rátétest varrok belőlük” – mondja életem párja.

Dolgozni boxer-alsóban és nyakkendőben megyek,

Titkárnőm kuncog, és bámulnak rám mind az emberek.

Fázom, térdeim kékek már, de azért megnyugtató:

a főnök nem dob ki, mert az ő neje is foltvarró.

Elmondtam neki mi történt, de mindezt ő is tudja,

közben észrevettem: hiányzik egyik ingujja.

Szerető, becéző asszony kell minden férfinek,

aki féltőn gondozza, ápolja, amikor beteg.

Nátha gyötör, életemért senki egy fabatkát sem adna,

ráadásul az éves beszámolóm sincs leadva.

Üres a ház, kínok, kétségek közt fekszem szenvedve,

míg nejemnek varrótanfolyamon telik a kedve.

De kilábalok minden rosszból, és mindig van remény,

bár kinek neje foltvarró, annak élete kemény.

Ha itt hagyom az árnyékvilágot, el kell, hogy temessen,

csak az a nap nehogy foltvarró kiállításra essen.

Szent Péter vár majd rám a mennynek kapuja tövében,

hogy megnézze mi volt jó és rossz életem könyvében.

Fejét csóválja, mikor sorokat végigfutja,

„nejed látom, foltvarró volt” – szomorúan mondja.

„Nem főzött, nem mosott, nem vasalt e foltok bolondja,

varróprojektjei miatt rám soha nem volt gondja.”

„Lépj át fiam ezen a gyöngykapun, nincsen más dolgod,

a nejed foltvarró, megjártad te már a poklot.”

Ismeretlen szerző tollából.

Fordította: Csendesné Magdi

Megjelent a Hírfoltok 2004. aug.-szept. IX. évf. 8-9 (88-89.) számában