Juhász Zoltán Mátyásné pályázata

Nevezett tárgy készítésének leírása.

Pályázó: Juhász Zoltán Mátyásné ( Leánykori név: Szakolczai Anikó ) Kecskemét, Kristály tér 3. 2/10

Pályázati anyag: Biciklis kosár táska

Szenvedélyem a foltvarrás, ami számomra terápiaként is működik. Az alkotás öröme oldja a mindennapokban felmerülő stresszt. Leginkább használati tárgyakat szeretek készíteni. Igyekszem a patchwork hagyományaihoz híven nem újonnan vásárolt anyagok feldarabolásával, hanem meglévő, használt, de nem elnyűtt textíliák újraélesztésével alkotni. Erre leginkább a farmer anyagok a legalkalmasabbak.

Én is, mint a nők nagy többsége szeretem az öltözködésemet harmonikusan összeválogatni a kiegészítőkkel. Gyakran varrok különböző táskákat, retikülöket. A mindennapi használatra nagyon praktikus a farmer anyagok használata.

A pályázatra varrt táskának születését a biciklivel dolgozni járó nő igényei generálták. Szerettem volna varrni egy olyan táskát, ami a bicikli kosarába pontosan illeszkedik, felül könnyen záródik, hogy ne potyogjon ki semmi, jól rögzíthető, hogy a zöttyenőknél ne tudjon „kiugorni” a kosárból, és mindezek mellett vagány, ha a vállamra vetem gyalogos utakon.

Tapasztalatom azt diktálta, hogy több féle színű, farmert használjak, mert úgy lesz mutatós. Ezért a gyerekeim régi nadrágjaiból csíkokat szabtam, és ferdén egymás mellé varrtam. A táska hátulját szilánkos technikával készítettem el úgy, hogy egy nadrág hátsó zsebét a minta közepére illesztettem. Praktikus zseb, oda tehetem a zsepit, vagy buszjegyet, ha esik az eső, és tömegközlekedésre kényszerülök.

A hátsó zsebet úgy helyeztem el, hogy a felső széle ne legyen látható, védve legyen az esetleges tolvaj kezektől. Most jutott eszembe, hogy tépőzárat is varrhattam volna rá. Sebaj, majd a következőre varrok.

A táska varrása során – hogy jó tartása legyen – felhasználtam táskamerevítő közbélést. A belső kiképzéshez pedig egy régi inget szabtam fel. Számtalan kisebb-nagyobb zsebet tettem belülre, hogy a telefonnak, iratoknak és egyéb „nélkülözhetetlen” apróságoknak is legyen helye.

A táska száját kék színű apró mintás textillel – ami előző életében párnahuzat volt- úgy tettem zárhatóvá, hogy zsinórt fűztem bele, ezáltal egy mozdulattal tudom csukni. Ez a mintás textil visszaköszön a zsinórok végére varrt kis tulipánokban is. Így nem a zsinórok összecsomózott vége látszik, ami így nem tud kirojtolódni sem. A mintás textilből egy csíkot varrtam a táska fogójára is, hogy harmonikusabb legyen az összhatás.

A táska felső szélére egy általam gallérnak elnevezett elemet is tettem, hogy ezt rá tudja húzni a biciklis kosár szélére, ezáltal rögzítve lesz a táska, és nem tud a zöttyenőknél kiugorni. A gallérra hímzőgéppel rátettem egy piros biciklit is, hogy mutatós legyen és tükrözze a kerékpározás szeretetét.

A felhasznált eszközöket csak felsorolás szintjén említeném: patcwork vonalzó, vágólap, körkés, varrógép, hímzőgép, tű, cérna, olló.

Remélem megfelelek a pályázati feltételeknek és Önök is úgy ítélik meg, hogy egy modern nő mindennapi használatra alkalmas praktikus táskáját varrtam meg.

Üdvözlettel: Juhászné Anikó