Emlékek

  Patricia Everson 1985

 Ülj le kicsit, mesélek neked.

 Takarózz a quiltemmel.

 Kálykámat megraktam fával,

 van kévé, süti, dzemmel.

 A foltvarrás nem csak hobbi

 számomra életem lenyomata.

 Megjelenik benne minden jó,

 és a küzdelmek sorozata.

 Nézd, ez egy macis foltocska!

 A kislány elköltözött rég.

 Nővérem ruhájából való

 a másik folt a sárga és a kék.

 Ez a darab bátyámé volt.

 Nagynéném meghalt pár hónapja,

 de itt jobbra, ezen a folton

 látható még a monogramja.

 Anyám vén szoknyájából való

 ez a folt itt, a sarok mellett.

 A másikhoz, itt, középen

 apám piros ingje kellett.

 Ez a folt elnyűtt egy kicsit,Megkopott már,és bizony fakó.

 Nem csoda, hogy ily viharvert:

 születésem elöttről való

 Ez a darab itt a szélén

 nekem drágább az aranytól.

 A télikabátom darabja

védett esőtől, vihartól.

 Ezt a kéket a pincében leltem

 az új házunkba beköltözve.

 Ki tudja milyen történet lehet

 a halvány anyagba beleszőve.

 A zöld feletti folt, ott középen

 kedvesebb nekem mindenkinél.

 Olyan, mint őszi folyóparton

 lassan aláhulló levél.

 Ne feledd ezt a rózsaszint sem,

 bár látott már jobb napokat is

 imádom,ahogy a sárgával,

 zölddel és kékkel kacérkodik.

 Mielött elfogy a kávéd,

 s mögötted az ajtózár kattan,

 nézd meg azt a különleges foltot

 amit a nagybátyámtól kaptam.

 Behajózta a fél világot,hozott is kelmét de csodást

 Csak olyan amiből hercegeknek

 és királyoknak készül palást.

 Van ki kincseit bankban őrzi,

 ki eldugja dunnája alatt.

 Az enyémek foltokba varrva

 gyönyörködtetnerk nap mint nap.